Győr, Városi Művészeti Múzeum, 2008. augusztus
1982-ben Karel van Stuijvenberg holland műgyűjtő megnézte a párizsi Modern Művészeti Múzeumban a COBRA-csoport kiállítását, és feltűnt neki Zoltán és Madeleine Kemény neve. Tüzetesen áttanulmányozta a festményeiket, és Zoltán Kemény reliefjeit, majd felkereste a művész éppen Zürichben élő özvegyét, hogy alaposabban megismerje mindkettőjük munkásságát. Innen indult máig nem szűnő érdeklődése a magyar származású művészházaspár alkotásai iránt, amelynek eredményeként Zoltán Keménytől 12 relief, 35 festmény és néhány litográfia, illetve Madeleine Szemere Keménytől 40 rajz és ugyanannyi festmény került Stuijvenberg absztrakt expresszionistákra koncentráló gyűjteményébe.
A venezuelai hagyatékból Hollandiába került, zürichi műteremből megvásárolt műtárgy-együttest először 2002-ben a Cobra Modern Művészeti Múzeumban állították ki. 2008-ban a Danubiana Meulensteen Art Museum adott otthont neki, majd nálunk is bemutatásra kerülhetett Győrben, a Városi Művészeti Múzeumban. A kiállítás két kurátora Margot Welle és én voltam.
Zoltán Kemény az erdélyi Banicáról a szüleivel Aradra költözött, ott járt középiskolában. 1921-ben családjával Szolnokon telepedett le. Előbb a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult belsőépítészetet, bútortervezést és építészetet (1924-1927 között), majd a festészet felé fordult, s festészeti tanulmányait Vaszary Jánosnál kezdte, majd a háború után Zürichben fejezte be. 1930-ban Párizsban, a modern mesterek progresszív műveit látva úgy döntött, hogy többé nem fest. 1943-ig bírta, utána a Svájci Nemzeti Múzeumban látott népi hímzések hatására előtérbe kerültek gyermekkori élményei, és újra ecsethez nyúlt. 1954-ben állította ki az addig festett képeit, s a következő évben az első reliefjeit. 1960-ig azonban elsősorban belsőépítészként, bútor-, lámpa- és divattervezőként kereste kenyerét, és a svájci Annabelle Magazin szerkesztője, illusztrátora volt, így nem sok ideje maradt saját művészetére. Nagyméretű reliefjei mind 1960 után készültek. Sikerük olyan nagy volt, hogy sokáig egyáltalán nem foglalkoztak a művész szokatlan anyagokat használó, naív és nyers festészetével.
Szemere-Kemény Madeleine (Szemere Lenke) a budapesti Képzőművészeti Akadémia elvégzése (1924-1927) és egy 19 éves korában rendezett önálló (Ernst Múzeum, 1925), valamint egy nőművészekkel együtt rendezett csoportos tárlat (Ernst Múzeum, 1927) után hagyta el Magyarországot. Nem voltak még anyagi gondjai, de látta, hogy milyen szegénység jön, s tudta, hogy nem fog tudni megélni a művészetéből. 24 évesen emigrált, s a festészet volt az egyetlen foglalkozása és szenvedélye. Párizsban divatlapoknál helyezkedett el, rajzolóként. 1930-ban megismerte későbbi férjét, és divatrajzaikkal mindketten híresekké váltak, így a gazdasági világválság, majd a II. világháború ellenére is folyamatosan volt megrendelésük. Párizs német megszállása előtt, 1940-ben Marseille-be, majd 1942-ben Zürichbe költöztek. Az Annabelle című női divatlap mindkettőjüket ellátta munkával, s szabadidejükben újra festeni kezdtek. Madeleine első olajképén a férje olvas (1943). 1945-ben természettanulmányokat készített, majd kialakította egyéni stílusát, melyet a népművészet, a népi vallásos festészet és a graffitik különleges, egyéni ötvözete jellemez. 1946-ban megismerkedett Jean Dubuffet-vel, aki biztatta őt, s a következő évben már önálló kiállításon mutatta be képeit Zürichben, majd 1949-ben szerepelt a Cobra-csoport egy kiállításán, 1950-ben pedig közösen a férjével, Párizsban. Fő témája sokáig a nők hétköznapi, szürke, elnyomott élete volt. Kiválóan rajzolt, rajzművészete egyáltalán nincs feldolgozva.
A kísérletező alkotópár művészetére 1963-ban a Kröller-Müller Szépművészeti Múzeum is felfigyelt, és Otterloban kiállítást szervezett Zoltán Kemény reliefjeiből. Vele korábban a COBRA-csoport tagjaként az amsterdami Stedelijk Múzeumban foglalkoztak részletesen, s 1949-ben, majd 1960-ban a new yorki Sidney Janis Gallery és a berni Kunstmuseum rendezett retsrospektív kiállítást az addigi életművéből. Közben 1959-ben szerepelt a II. Documentán, Kasselben, ahol nagy sikert aratott. Betegsége első jeleinek jelentkezése után felhagyott az Annabelle divatlap szerkesztésével, és csak művészettel foglalkozott.
Zoltán Keményt, a 32. Velencei Biennálé egykori nagydíjas művészét (1964, szobrászati díj) és a III. Kasseli Documenta egyik nagy figyelmet kapott kiállítóját itthon még ma is alig ismerik. Feleségével együtt 1957-ben lett svájci állampolgár, de Madeleine már az előző évben felhagyott a festészettel, hogy férje karrierjének szentelhesse életét, s csak idős korában festett újra.
Zoltán Kemény, aki nagyon korán, 58 éves korában halt meg (1965), a párizsi Fachetti Galériában rendezett önálló kiállításával vált nemzetközileg ismertté (1957). 1943 és 1946 között olajfestményeket alkotott. 1945-ben rendezte első önálló tárlatát Párizsban, egy évvel később megismerkedett Dubuffet-vel, és az ő hatására kezdett el reliefeket készíteni. Öt év múlva, amikor újra ecsettel dolgozott, festészete gyökeresen megváltozott. Üveggel, áttetsző anyagokkal, matt színekkel kísérletezett, minden anyagot kipróbált, amit a környezetében talált. Képeibe textilt, fémet, talált tárgyakat applikált, a festéshez homokot, gipszet, agyagot és más anyagokat használt, aminek következtében festészeti alkotásai egyre inkább reliefekké váltak (1947-1953, reliefkollázsok).
Relief-munkáit, amelyek természeti képződmények hatását keltik, a művész festményeknek tekintette. Alapanyagukat, a fémet többnyire úgy kezelte, mint a lágy anyagokat: apró darabokra vágta, és mívesen megmunkált, sok-sok részből építette egybe rajzok százait alapul véve. Színeiket is a kompozíció szerves részének tekintette (1953-1965 fémreliefek).
Az informel művészet olyan jelentős alkotóival állított ki, mint Atlan, Bazaine, Bissiére, Hartung, Riopelle, Soulages, Ubac és Vieira da Silva, illetve Dubuffet, Fautrier, Mathieu, Michaux, Duchamp, Matta, Picabia, Pollock, Wols és Appel.
Felesége svájci művészekkel, majd Dubuffet-vel szerepelt tárlatokon, festészete az art bruthoz tartozik, bár a lausanne-i Art Brut -gyűjteményben rajzokkal szerepel. Ő is részt vett az amszterdami COBRA kiállításon. Chicagoban a Baldwin Kingrey Gallery szervezett műveiből nagy retrospektív tárlatot. Férje halála azonban nagyon megviselte, s kevés művet alkotott. 1976-77 között ismét expresszionisztikus képeket festett a szén, a gouache és a tus együttes alkalmazásával, majd 1978-tól felhagyott az alkotással és hátralévő életét férje hírnevének megőrzésére és növelésére szentelte. 1982-ben a Cobra-csoport tárlatán az ő munkáját is bemutatták, 1988-ban pedig 5 művét állították ki a Karel van Stuijberger gyűjteményéből rendezett Cobra-kiállításon. a párizsi Modern Művészetek Múzeumában, melynek katalógusában három oldalon át foglalkoztak vele. 1995-ben retrospektív kiállítása nyílt Sankt Gallenben, a Városi Múzeumban, 2002-ben és 2008-ban, valamint ma itt Győrben ismét s férjével együtt kerültek bemutatásra alkotásai.
A győri kettős életműkiállítás – mely a győri kurátor és igazgató XX. századi európai művészpárokat bemutató kiállítássorozatához kapcsolódik, mindkét művész teljes életművét átfogja, és azokból a munkákból is bemutat jó néhányat, amelyeket 1945 után közösen készítettek.
ZOLTÁN KEMÉNY
Egyéni kiállítások:
1945, 1947 • Galerie des Eaux-Vives, Zürich
1946 • Galerie Kléber, Párizs
1949 • Atelier Kemeny, Zürich • Galerie Mai, Párizs
1950 • Galerie Mai (Madeleine Kemény-Szemerével), Párizs
1951, 1955 • Galerie 16., Zürich
1954 • Baldwin Kingrey Gallery (Madeleine Kemény-Szemerével), Chicago
1955 • Galerie 16, Zürich
1955, 1957, 1959, 1961 • Galerie Fachetti, Párizs; Galleria il Millione, Milánó
1956 • Galerie Springer, Berlin
1958 • Gallery One, London; Galerie Arnold, Párizs
1959 • Kunsthaus, Zürich; Hannower Gallery, London
1960 • Sidney Janis Gallery, New York
1961 • Musée des Beaux-Arts, La Chaux-de-Fonds
1962 • Kunstverein für die Rheinlande und Westfalen, Kunsthalle, Düsseldorf
1963 • Haus am Waldsee, Berlin; Kestner-Gesellschaft, Hannover; Haus am Waldsee, Berlin; Rijksmuseum Kröller-Müller, Otterlo
1964 • XXXII. Velencei Biennálé svájci pavilon, Velence
1965 • Gallerie dell’Obelisco, Róma; Gallerie d’Arte del Naviglio, Milánó
1966 • Musée National d’Art Moderne, Párizs (kat.)
1967 • Palais des Baeux-Arts, Brüsszel; Tate Gallery, London; Wallraf-Richartz-Museum, Köln; Galerie Lorenzelli, Bergamo
1968 • Galerie Maeght, Párizs
1969 • Galerie im Erkel, Sankt Gallen
1970, 1980 • Galerie Maeght, Zürich
1974 • Galerie Maeght, St. Paul-de-Vence
1981 • Musée des Beaux-Arts, La Chaux-de-Fonds
1982 • Kunstmuseum, Bern (kat.)
1984 • Henie-Onstad kunstsenter, Hovikodden (Madeleina Kemény-Szemerével)
1985 • Szépművészeti Múzeum, Budapest (kat.)
1986 • Galleria Peccolo, Livorno
1987 • Cobra, Ten Years After, Taipei Fine Arts Museum, Taipei
1988 • Cobra. 40 Yaers After, Nieuwe Kerk, Amsterdam
1993 • Centre Culturel Suisse, New York; Galerie Lelong, Zürich; Galleria Natkin Berta, Párizs; Kusntmuseum, Wintherthur
1994 • Swiss Institution, New YorkNatka-Berta G.
1996 • A vászontól a domborműig, Műcsarnok, Budapest
2002 • Cobra Museum voor Moderne Kunst (Madeleine Kemény-Szemerével), Amstelween
2004 • Centre Pompidou, Musée National d’Art Moderne, Párizs
2008 • Danubiana Meulensteen Art Museum (Madeleine Kemény-Szemerével), Bratislava; Városi Művészeti Múzeum – Esterházy-palota ((Madeleine Kemény-Szemerével), Győr
Válogatott csoportos kiállítások:
1945 • Ausländische Maler in der Schweiz, Kunsthalle, Bern
1946 • Kunst im Exil. Ausstellung von Werken ausländischer Künstler in der Schweiz, Heinhaus, Zürich
1949 • Exposition internationale d’Art experimental, Stedelijk Museum, Amszterdam
1958 • Salon des réalites Nouvelles, Musée des Beaux Arts, Párizs; 2. Schweizer Plastikausstellung, im Freien, Bienne; Palais des Expostitions, Charleroi
1958, 1961, 1964 • The Pittsburgh International Exhibition, Carnegie Institut, Pittsburgh
1958 • Scultura swizzera ccontemporanea, Villa Olmo, Como; Neues aus der neuen malerei, Städtisches Museum, Leverkusen
1959 • II. Dokumenta, Kassel; European Art Today (vándorkiállítás), Minneapolis, San Francisco, Los Angeles, Raleigh, New York, Baltimore, USA; Painting and Sculpture
Acquisitions, MOMA, New York
1960 • Antagonismes, Palais du Louvre, Párizs; Konkrete Kunst, 50 Jahre Entwicklung, Helmhaus, Zürich; Comparaisons, Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
1960 • Plastik 1924-1960, Galerie Springer, Berlin; Galerie Suzanne Bollag, Zürich; Martha Jackson Gallery, New York, Tennessee Fine Art Center, Nashville
1961 • De Daumier a nos jours, Musée de St-Étienne, St-Étienne; Le Relief, Galerie XXe siecle, Párizs; The 1961 Pittsburgh Intern. Exhib. of Cont. Painting and Sculpture,
Carnegie Institute, Pittsburgh
1962 • ~ und Werner Graeff, Kunsthalle, Düsseldorf
1963 • The Maremont Collection of Twenthieth Century Art, Gallery of Modern Art, Washington; Forum 1963, Gent; La sculpture en Suisse 1952-1963, Musée Rodin, Párizs
1964 • III. Documenta, Kassel
1965 • Exposition internationale de gravure, Moderna G., Ljubljana; Sculpture from the Albert A. List Family Collection, New York School Art Center, New York
1966 • Zürcher Künstler in der Kunsthalle, Kunsthalle, Bázel; Schweizer Malerei und Plastik 1945-1965 (vándorkiállítás), Pforzheim, Koblenz, Kassel, Kaiserslautern, Wuppertal, Bremen; Spazio, Forma e Colore, Dózse-palota, Velence
1967 • Montreali világkiállítás, svájci pavilon; Sculpture 1947-1967, Musée d’Art Moderne, Grenoble; Guggenheim International, Solomon R. Guggenheim Museum, New York
1968 • Quarante ans d’Art Vivant – Hommage a Robert Giron, Palais des Beaux-Arts, Brüsszel; L’Art et la Recherche – Enterprises et Fondations d’Europe, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
1970 • Huszadik századi magyar származású külföldi művészek, Műcsarnok, Budapest; Moon and Space, Galerie Beyeler, Bázel
1971 • 4e Exposition internationale de sculpture contemporaine, Musée Rodin, Párizs
1972 • Contemporary Swiss Art, Tel-Aviv (1973-ig); Zeitgenössische Schweizer Maler und Bildhauer (vándorkiállítás), Varsó, Bukarest
1980 • Reliefs, Formenprobleme zwischen Malerei und Skulptur im 20. Jahrhundert, Westfälisches Landesmuseum für Kunst und Geschichte, Münster; Kunsthaus, Zürich
1982 • Cobra 1948-1954, Musée d’art moderne de la ville de Paris, Párizs és Musée de Beaux Art, Rennes (1983-ig)
1984 • El moviviento Cobra 1948-1951, Museo de Arte Contemporaneo, Caracas és (1985) Sao Paolo
1986 • Cobra, Hara Museum of Contemporary Art, Tokyo
1995-1996 • The Figures of Liberty, Musée Rath, Genf
Művek közgyűjteményekben:
Musée de Beaux-Arts, Zürich
Musée National d’Art Moderne, Párizs
Tate Gallery, London
Musée des Beaux-Arts, La Chaux-de-Fonds
Rijksmuseum Kröller-Müller, Otterlo
Staatliche Museum, Preussischer Kulturbesitz
Nationalgalerie, Berlin
Szépművészeti Múzeum, Budapest
Wilhelm Lehmbruck-Museum, Duisburg