Győr, Városi Művészeti Múzeum / Magyar Ispita
9021 Nefelejcs köz 3.
- szeptember 15 – október 15.
Jean Dubuffet az 1940-es-1960-as évek egyik legismertebb francia művésze, az art brut művészeti irányzat elindítója, szobrász, festő, könyvművész, illusztrátor és grafikus, de íróként is jelentős.
Munkásságának meghatározó területe a rajz-és grafika, amellyel 1944-től haláláig folyamatosan foglalkozott. Technikai kísérleteivel és a művészet kommunikációs szerepének a megújításával kapcsolatos merész elképzeléseivel azonnal nagy figyelmet keltett fel. Sokszorosított grafikai munkássága életművének elválaszthatatlan része, alkotóperiódusait az itt feltalált technikák határozzák meg.
Jean Dubuffet 1944-ben, 43 évesen készítette első litográfiáját, amely életre szólóan lenyűgözte. Néhány hét alatt létrehozta első nagy grafikai sorozatát (Anyag és emlékezet). Az anyag, Dubuffet egyik legnagyobb kalandja, a litográfiával nyert teljes értelmet. A művész érdeklődése mindjárt a durva anyaggal való legelső szembesülésekor felébredt: a kő par excellence ásványi anyag, új utakat nyitott meg előtte. Következő sorozatában, a Falakban már az anyag valódi lényegét hozta elő, több évvel megelőzve nagy ciklusát, a Jelenségeket. Dubuffet meglepően fontos szerepet hagyott sokszorosító grafikai művészetében az improvizációnak, mintha az elemek egymásra helyezésével, a színek egymásra nyomásával játszana.
1953 októberében lepkeszárny-kollázsokat készített, majd tussal áthúzta egyes kompozíciós elemeit. Ez adta az ötletet újabb sorozatához, az asszamblázs-nyomatokhoz, melyeket kőre is átvitt (Lomb madárral, Vadont írtó telepesek). Legbolondosabb sorozatában – A jelenségek – visszatért a vászonra vitt földdel, fallal való kísérletezéshez, ezzel a festészet és a litográfia finom és bonyolult összhangját valósította meg.
Életművében külön szériát alkotnak a felszabdalt vászoncsíkkal készített, primér módon megrajzolt művek – texturologiák (Panaszkodó nő, A harcos), amelyeket Jelenségek címmel új albumba gyűjtött.
1962-ben telefonos beszélgetés alatt készített rajzai adták az ötletet vörös-fekete sraffozású, zárt körvonalú rajzaihoz, amelyek szobrászatának is új lendületet adtak (L’ Hourlope). Az új alkotói korszakban (1962-74) a litográfiák mellett egyre gyakrabban alkalmazott szitanyomást is, de ofszeteket és fototípiákat is készített. Illusztrációs tevékenységébe bevezette a műanyag fröccsöntő technikát. Ekkor készültek nagyméretű, vászonra nyomtatott szerigráfiái is (Emlékezetes események, Emlékszínházak). Később ismét visszatért a litografáláshoz.
Jean Dubuffet 1974-ben létrehozta a nevével jelzett alapítványt, azzal a szándékkal, hogy munkáinak jelentős része rendszerezve maradjon fenn, és továbbra is elérhető legyen a közönség számára. Az elkövetkező tizenegy éven át, haláláig, folyamatosan adományozott műveket az alapítványa számára, amelyek kifogyhatatlan források Dubuffet gondolatainak, irodalmi, zenei tevékenységének és képzőművészetének a megismeréséhez.
Az Alapítvány több mint ezer művet őriz tőle – festményeket, szobrokat, építészeti maketteket, rajzokat és sokszorosító grafikákat – amelyek átölelik a művész teljes munkásságát.
A most nyíló kiállítás a Dubuffet Alapítvány gyűjteményének legszebb grafikai alkotásaira épül. Megvalósítását a Francia Kulturális Minisztérium, az AFFA Művészeti szervezet, a budapesti Francia Intézet, a győri Alliance Francais és az ÉGÁZ RT támogatta.
Megjelent: JEAN DUBUFFET (1901-1985). Litográfiák, szitanyomatok, festmények – Művek a párizsi Dubuffet Alapítvány gyűjteményéből. Leporelló, Városi Művészeti Múzeum, Győr, 2004.