Városi Művészeti Múzeum – Magyar Ispita, Győr, 2004

Az Art Total, ahogyan Benoist és Manon Mallet nevezi művészetét és a kettőjük által alkotott művész-csoportot, az öröktől való absztrakt fogalmával foglalkozik, amennyiben a művészetet is ilyennek, a világegyetem szubsztanciális lényegének, primordiális eredők tudatos és véletlenszerű elemekből összekapcsolódó konfigurációjának tekinti. Mindkét művész a mindennapi valóságból indul ki, a létező jelenvalóban keresi a valóságon túlit, és felfedezéseiket változtatás vagy szépítgetés nélkül tárja elénk. Egyikük kívülről, a látványvilágból, másikuk belülről, a legbensőbb énje felől közelíti meg témáját.

Benoist Mallet fotográfus. A művészet tiszta eszközeivel és nyelvével, hagyományos fényképezéssel, a legegyszerűbb fotográfiai eljárással dolgozik. A kiválasztott témát külső beavatkozás, mesterséges megvilágítás és utólagos manipulálás nélkül, egyszerűen lefényképezi. Ami különösen érdekli: az emberi civilizáció technikai fejlettségére, a XX. századra és napjainkra jellemző, ipari technológiával előállított tárgyakban rejlő, vagyis a láthatóban jelenlévő, képként nem tudatosult autenticitás műalkotásként való interpretálása. A kiválasztott témát olyan közel hozza hozzánk, amennyire csak lehet. A közeli totállal kiemelt részlet, anélkül, hogy fizikailag ténylegesen elkülönítené a művész az egésztől, elveszti eredeti összefüggését, és a felnagyított részlet elemei egymással új kontextusba lépve, új egészet generálnak, amelyben a fizikai szellemivé, a tárgyi absztrakttá, s együtt művészetté alakul.

Benoist Mallet a Tiszta Művészet modernista, absztrakt fotográfusaihoz hasonlóan, a mérnöki alkotások funkcionalista esztétikumát, az organikusnak, szabálytalannak tűnő formák mellett a szabályos síkok, ívek és egyenesek racionális rendjét, és e rend objektív szépségét fedezteti fel velünk. Az informelre emlékeztető lírai absztrakció a festészet, fotográfia, építészet és design között nyit oda-vissza átjárható utakat.

Manon Mallet a személyiségén átszűrt élményekből építkezik. Versei a pillanatnyi érzelmek hatása alatti gondolattöredékekből állnak össze ritmikus sorokká, versszakokká, végül vizuálisan megformált irodalmi alkotásokká, amelyeket gyakran elő is ad. A kimondott szavak, mondatok hangszínnel, ritmussal, hangerővel, ismétléssel, megszakításokkal és elhallgatásokkal párosulva hang-gesztusokká alakulnak, a külvilág valós jeleivé lényegülnek át, visszakapják a többszörös áttétellel eliminált jelentésüket.

A művész tusrajzai haiku-tisztaságú és egyszerűségű, primér jelek, amelyeket ecsettel ró a papírra. A meditáció eredményeként létrejövő mű képi léptékét az érzelmeket és gondolatokat magába sűrítő gesztus lendülete, ritmusa, elhalása és felerősödése határozza meg. A gesztusokba az élet élménye sűrűsödik, nyoma a papíron a művész lelki rezdülését, harmónia és egész utáni vágyát rögzíti.

Manon Mallet tusrajzai olyanok, mint a keleti kalligráfiák: kiszűrik a világ és a lélek zajaiból azt a legkisebb harmóniaképletet, amely a valóság egészére vonatkozó, ám azon messze túlmutató összefüggéseket hordoz. Totális kapcsolatot teremtenek test, lélek és szellem, a fizikai és a transzcendens világ között.

A Párizsban tevékenykedő Art Total számos nagysikerű kiállítást tud maga mögött (Rotterdam, Sevilla, Nancy, Győr, stb).

Megjelent: 2007. április