Wayne Crothers Merlbourne-ben született, s ott végezte el a Victoria Képzőművészeti Főiskolát.
1992-től 1994-ig a Kyotoi Seika Egyetemen sokszorosító grafikát kutatott, majd elvégezte a mesterképzőt Tokyoban, a Tama Art Művészeti Egyetemen.
2001-ben elnyert egy ösztöndíjat a Pilar és Juan Míro Alapítványtól, amely lehetővé tette számára, hogy hónapokon át a nagy mester műtermében, felhőtlen körülmények között dolgozzon.
2001 és 2003 között a tokyoi Musashino Művészeti Egyetemen, 2003-ban a pennsylvániai Lafayette Főiskolán tanított.

Wayne Crothers méltán vált nemzetközileg ismert, és a japánok által elismert fametsző művésszé, miután páratlan érzékenységgel és egyéni módon használja a saját hazájában megismert, majd Indiában, Pakisztánban, Kínában és Japánban tanulmányozott és művészetébe integrált ősi technikát.
Nem annyira a sokszorosító technika, mint inkább a természetes nyomhagyás, mint a természet lenyomata érdekli. A természet legkorábbi jelentést hordozó, ősi alakzatai és az emberi természet és társadalom kommunikatív jelei közötti kapcsolatot kutatja.

Ugyanakkor a saját élményeiből merít. Ahogyan ő mondja, a körülmények véletlenszerűségéből épít tudatos világot. Hogy mik ezek a véletlenek? A hely, ahol jár, és az idő, amit más országokban tölt. Mindezek emlékekké válnak benne, amelyeket elemi részekre bontva hív elő. Az egyes motívumok – így az emberalak – ismétlődnek, korábbi és későbbi művein is előjönnek, de mindig más-más kontextusban, ahogy minden egyes alkalommal másként emlékezünk ugyanazon dologra, mivel érzéseinket és gondolkodásunkat számtalan további tényező is befolyásolja.

A mélylélektani utazások alkalmával olyan rétegeket tár fel, amelyek saját élményekből, személyes tapasztalatokból szűrődtek le, ugyanakkor a kollektív emlékezet eredendően kognitiv jelei. Technikája ezt a folyamatot reprodukálja, miközben akkurátusan elemzi, a lényeg kihámozásáig dekonstruálja, amit megélt.

Kiállításait gyakran az első teremben látható módon installálja, hogy a természet érzését felerősítse a nézőben, s az emlékezés különleges terét hozza létre. Legfőbb érdeklődési területe a születés, az élet és a halál közötti folyamat, amely – ha belegondolunk – a létezés dekonstruálódásának útja.

A kiállítás valójában retrospektív tárlat, hiszen az utóbbi 9 év legfontosabb témáira jellemző sorozataiból válogatott művekkel találkozunk itt.

Az elfeledett élmények tárháza című munka megalkotásakor a befestett saját testének a lenyomataiból indult ki, amelyeket fadúcra vitt át, és a kapcsolódó élményeit jelekre egyszerűsített természeti és természetes motívumokkal komponálja egybe. A testlenyomat az emberi test energiáinak függvényében hol határozott, hol elmosódó, minden esetben annak a koncentrációnak a függvénye, amit a kép előhívása igényel. Ebben a koncentrációban a művész nemcsak fizikailag, de szellemileg és lelkileg is maximálisan jelen van.

A munka elkészültével a fadúc új funkciót kap. Dobozzá alakítja a művész, amelybe egy-egy önálló tárlat végén visszahelyezi a műveket, megismételve ezzel a rítussal a bennük végiggondolt születés és halál-témát, visszaemlékeztetően egyúttal magára az alkotási folyamatra, ami a vésett fa és a nyomtatott kép között, adott helyen és időben végbement.

A második teremben az idő és a hely által meghatározott, személyes élményeit boncolja műveiben.

A harmadik teremben a ráébredés, megdöbbenés élményét dolgozza fel, a negyedikben pedig a tavalyi művésztelepi munkáját látjuk, a kiállítás egészét tekintve, most már széles összefüggésben.

Wayne Crothers a természet flóráját és faunáját, saját megélt élményeit, érzéseit és gondolatait az emberi test alakjával és az emlékezés, élményvisszahívás, felidézés, értelmezés során jellé egyszerűsített motívumokkal fejezi ki.

Művei lenyűgözőek, és elementáris erővel hatnak. Színviláguk expresszív, egyszerre archaikus, friss, érzéki és dinamikus.
Fogadják szeretettel a művész első magyarországi önálló bemutatkozását!

Elhangzott: Győr, Városi Művészeti Múzeum – Magyar Ispita, 2005. július 15.