Pézman Andrea kiállítása igazi felfedezés számomra. A fiatal művész 1999 és 2005 között a pozsonyi Képzőművészeti Akadémia Grafika tanszékén, szabad képgrafika- és könyvillusztráció szakon tanult Dusan Kállay professzornál, közben Brno-ban elvégezte a papír és könyvkötészet szakot. 2007-től a pozsonyi Képzőművészeti Akadémián tanársegédként tevékenykedik a Grafika tanszéken, prof. dr. Robert Jančovič mellett.
Pézman Andrea végzettségének és érdeklődésének megfelelően grafikákat és művészkönyveket mutat be itt, amelyek a főiskolai munkáktól a legutóbb készült művekig terjednek. Egyik a másik nélkül nem létezik, hiszen művészetének lényege egy újfajta kommunikáció magas szintű művelése, amelyben a képnek és a szónak egyforma súlya, jelentősége és szerepe van.
Olyasmi élmény részesei lehetünk alkotásainak megtekintésekor, amit csak a 18. századi illusztrált nyomtatott könyv volt képes közvetíteni, ahol a fametszetes kép és a bibliai szöveg szoros kapcsolata autonóm világképet teremtett azáltal, hogy kettős tömörítést alkalmazva tiszta művészetbe integrálta a piktogramszerű kép, és a több szálon futó cselekményt elbeszélő szöveg tartalmi és formai sűrítményét. A 18. századi szerző által önkényesen meghatározott kép- és jelentéshorizont együtt gazdag tipológiai kivonatokat teremtett, amelyek a régi tartalomnak új értelmet adtak, amit az olvasni nem tudók is világosan megértettek.
Pézman Andrea hasonló módszert alkalmaz: a mai kornak megfelelő, a technika által kódolt vizuális jeleket, izolált grafikai elemeket, és a mostani életünkre jellemző szövegáramokból kiemelt szöveg-sűrítményeket használ, amelyeket szervesen egybeépít, egyjelentésűvé és egymástól elszakíthatatlanná alakítva a kétneműt. A tipológia itt nem két szöveg között jön létre a kép segítségével, hanem kép és szó egymásba építésével, tartalmi és formai egyneműsítésével.
Jellemző példája e módszernek Pézman Kommunikáció című művészkönyve – amellyel 2005-ben Szlovákia legszebb könyve- művészeti díjat nyert -, amely egyúttal kulcs is művészetének megértéséhez.
Itt a művész a kommunikáció szó kettős értelmére épített, Szlovákiában ugyanis a kommunikáció utat is jelent, és e második jelentés képét az út elemi jelentésének megfelelő szó betűivel párosította. A kanyargó, megtörő, elváló, összekapcsolódó, szövevényes út piktogramszerű, érzékletesen megrajzolt, és a vakok számára is kitapintható, megérthető képe a verbális jellel egybehangzó együttest alkot: a kép vizualizálja a szót, és a szó megnevezi a képet.
Kód-ex című sorozatában, amely több grafikából és egy művészkönyvből áll, a könyv mai formájához iniciáléra emlékeztető betű-jelet – a régi könyv képéből kiemelt vizuális absztraktumot – és egyedileg megformált betűkből rótt sorokat társított. Míg könyvével dekonstruál a művész, a rajzain a dekonstruált elemek új világ-képpé építése megy végbe.
Információ című rajzsorozatában, melynek az én nézőpontom szerint az IMAGIRO című könyv a párdarabja, a szóval egybevágó jelentés – információhordozó tárgy – képe jelenik meg: a kő, amelybe őseink belevésték a szöveget, hogy továbbadják leszármazottaiknak a tudásukat.
A sorozat lapjain a kövön lévő információ mint szöveg, a rajz hordozóanyagával, a papírral szervesül, a rajzból tehát szöveg lesz, míg a kő, mint információhordozó, képpé válik, és a kettő megsokszorozva szöveg-képet alkot.
A kapcsolódó Imagiró című műnél a történet megfordul: a sík papírra nyomtatott számítógépes hipertext geometrikus vonalhálóként fogja össze a szabályos hajtogatással megjelenített plasztikus szöveg-képletet, az írott kővel megfeleltethető origamit, melynekfelkúszik a felületére, új szöveg-kép-forma-jelentés szimbiózist teremtve.
Ugyancsak Információ a címe egy másik rajzsorozatának is, melyben a weboldalt ötvözi a művész a könyvek lenyomataival, vagyis a mai kor információit múltbelivé teszi.
Pézman Andrea további két művén, a RUKA KOD-EX-en és a KOCKA-REPÜLÉS-en a szerves és a szervetlen, a természetes és a mesterséges, vagy teremtett antagonisztikus ellentétének az egymásba oldódását és új jelentéssé alakulását figyelhetjük meg.
Mint láttuk, a művész a kép és a jelentését megtestesítő szó vagy szöveg kétlényegiségének a kontrasztjából építkezik a jelentés és képének elemeire bontásával és új viszonylatot teremtő egymásba építésével. Eközben a művész műfajokat és korokat lép át és kapcsol össze, és átjárható kapcsolatot teremt a közelmúlt művészeti törekvései, pl. a konkrét művészet és a képköltészet, az autonóm grafika és a művészkönyv, a nyomtatás és a kézműves kivitelezés között.
Pézman Andrea legfőbb művészeti eszköze egyfelől a tömörítés, szűkítés, elkülönítés, kiemelés, másfelől a megsokszorozás, variálás, összekapcsolás, textúrává alakítás, illetve a lebontás és az újra-formálás, amellyel új, modellértékűnek tűnő, érzékeny és mélyrétegű világot teremt. A dualitásnak, mely a belső értelem, a dolgok lényegének a megértéséhez nélkülözhetetlen kontextus a gondolkodó ember számára, ő a kibékítésén fáradozik. Szüntelen harmóniát keres, eközben dekódolja, és újra-kódolja a valóságelemeket.
A szerepek rendre felcserélődnek műveiben, és a látszólag ekvivalens kapcsolatok a korábbinál élesebb kontrasztokat hoznak felszínre, és világítanak meg.
Különös, izgalmas, és abszolút mai gondolkodást tükrözőek az itt bemutatott művek, amelyek egyszerre szépek, precízen megformáltak és tisztán artikuláltak, ugyanakkor nyugtalanítóak is, mivel kibonthatatlanként láttatják a gordiuszi csomót, még akkor is, amikor a helyes rend érdekében időnként szétszedhetőnek és kibogozhatóaknak tűnnek.
Elhangzott: 2008. március 19. Győr, Városi Könyvtár galériája